Sokan fogadalmakkal zárjuk az óévet s kezdjük az újévet. Ilyenkor kinek-kinek tervei, szokásai, vágyai kerülnek előtérbe. Nem ritka, hogy a fogadalmunk tárgya valamilyen életmódbeli változtatás, egészségünket, életvitelünket érintő cél megfogalmazása. Szeretnénk több egészséges éltelt fogyasztani, rendszeresen étkezni, kevesebbet dohányozni és kávézni, leszokni az energiaitalokról, és legfőképpen elkezdeni sportolni, mozogni bármilyen formában.
Megfogalmazunk magunknak egy ki nem mondott, vagy szeretteinkkel megosztott tervet, amiből többségében semmi sem valósul meg. Itt az ideje, fogadjuk meg a fogadalom megvalósítását! Egész évben hajtunk, vár a munka, a család, a másodállás, az ügyintézés, a háztartás… Egy dolgot azonban ne feledjünk: Ne felejtsünk el „élni”, élvezni az életet, szakítani magunkra „Énidőt”.
Énidő! Ízlelgessük csak a szót. Olyan kis szünetek a napi mókuskerékben, amikor kényeztetjük a testet és a lelket, amikor jól érezzük magunkat! Legyünk egy kicsit Önzőek! Heti 168 órából fordítsunk magunkra 4 órát. Ettől még a család az első, ettől még ugyanúgy számíthatnak ránk a szeretteink, gyermekeink, de heti 4 óra Énidő igenis tekinthető realitásnak. Mivel töltsük ezt a néhány órát? Az egészségünkkel, feltöltődéssel…
Hiszem, hogy az aktív pihenés mindenkit feltölt. Sok volt a bevitt kalória az ünnepek környékén? Vágyunk a régen oly’ ideális nyári testalkatunk elérésére? Heti két alkalom testmozgás, azt követően egy kis feltöltődés a szaunában, megkopott színünk pótlása a szoláriumban? Feltöltődve hazaérkezve ismét a szeretteink körében folytathatjuk a napot, de mindenképpen kiegyensúlyozottabban.
Érdemes azonban körültekintőnek lennünk. A napi egy felülés reggelente, az ingafutás a nyomtató és a határidők között, a súlyemelés bevásárlókosárból konyhapultig nemigen tekinthető edzett életmódnak. Aki a fogadalmak hatására, elhatározásból, azonnali eredmény reményében minden erejét bevetve fut – rohan – emel – küzd, annak előbb-utóbb sérülés, de legalább izomláz, fáradtság, kimerülés, motivációvesztés és csalódás lesz a vége.
Saját tapasztalatból építkezve, és a személyi edzés szakmai hátterét is összegyúrva, én éppen ezek ellenkezőjét javaslom. Az Énidő legyen olyan élmény, ami rólunk szól. Élvezzük a mozgást, de nem azért, mert meg kell felelnünk annak, akivel megosztottuk a fogadalmunkat, vagy legalábbis a belső hajcsárunknak, inkább könnyed, de aktív testmozgásból építkezve a sikerélmény és a mozgás öröme, a közösség építő ereje legyen a meghatározó!
Ha nincs még tapasztalatunk merjünk kérdezni, segítséget kérni társainktól, szakemberektől. A személyi edző, fitness instruktor célja nem a kezdeti motiváció, a lendület megtörése, a sérülések kockáztatásával azonnali eredmények ígérete, hanem kis lépésekkel a mozgás örömének átadása, és a fizikum szisztematikus építése. Egyszer, majd amikor versenyszerűvé, hivatássá, életmóddá válik az edzés, majd lehet szó extrémitásról is, de addig tekintsük énidőnek… Ha úgy érzed hogy azonosulsz ezzel a szemlélettel, és a fogadalmad is lehetővé teszi, keress bizalommal!
A közös edzés, az aktív mozgás meghozza gyümölcsét!